Előző cikkemben a végintézkedések talán legközismertebb fajtájáról, a végrendeletekről írtam. Ma kissé ismeretlenebb vizekre evezünk, és a kitagadásról, az öröklési-, tartási és az életjáradéki szerződésről fogunk beszélni.
Úgy gondolom, hogy a legkönnyebb ezeket egy példán át megnézni.
Tegyük fel, hogy van egy idős házaspár Gizi és Géza, akiknek három gyermekük van. A legidősebb fiatalon kiköltözött külföldre, és nem vesz részt a család életében. A középső gyermeket szintén elsodorta az élet, és idősödő szülei felé sem néz. Ezzel szemben a legfiatalabb gondozza, látogatja őket, így a szülők rá szeretnének hagyni mindent.
A szülők ezért elhatározzák, hogy végrendeletet írnak és abban kitagadják két idősebb gyermeküket. Hogy biztosra menjenek felkeresnek egy ügyvédet, aki azt tanácsolja nekik, hogy ne kitagadással oldják meg a helyzetet.
Miért nem a kitagadás a legjobb megoldás?
A végrendelet íráshoz hasonlóan a kitagadás jogintézménye is igen közismertnek mondható. Arról azonban ritkán esik szó, hogy ez mikor és hogyan alkalmazható.
Kitagadni a végintézkedésben lehet és ami a legfontosabb, pontosan meg kell jelölni a kitagadás okát. Ez az ok azonban nem lehet akármi, tehát az esetünkre visszakanyarodva az idős házaspár, ha azt írná a végrendeletébe, hogy mert a legidősebb gyermeküket kitagadják mivel évek óta nem is látták, nem biztos hogy megállná a helyét. A Ptk. ugyanis taxatíve felsorolja, hogy milyen okból lehet kitagadni valakit.
Éppen ezért a körülményessége miatt az ügyvéd azt javasolja az idős házaspárnak, hogy kössenek öröklési-, tartási-, vagy életjáradéki szerződést legkisebb gyermekükkel.
Az idős házaspár azonban vonakodik. Megkérdezik, hogy miért nem ajándékozhatnak-e inkább mindent a legkisebb gyereknek, úgyis az övé lesz.
A kötelesrész és az ajándékozás
Ha végintézkedésekről beszélünk, nem mehetünk el a kötelesrész kérdésköre mellett. Kötelesrész a törvényes örökösöknek akkor is jár, ha azokra az örökhagyó a végrendelet alapján rájuk nem hagy semmit. A kötelesrész mértéke a törvényes örökösnek jutó hagyaték harmada. Tehát ha törvényes öröklés esetén nekem 6 millió forint járna, akkor a kötelesrész, amit kapni fogok az 2 millió forint lesz.
Az ajándékozással való hagyaték elvonás erre azonban sajnos nem jelenthet megoldást, ugyanis a halált megelőző 10 évben nyújtott ingyenes juttatást (ilyen ugye az ajándék) az örökösöknek úgymond osztályra kell bocsájtaniuk, ami azt jelenti, hogy ez az összeg kvázi újra bele fog számítani hagyatékunkba.
Erre „megoldás” lehet ugyan a kitagadás, hiszen akit érvényesen kitagadnak annak nem jár kötelesrész sem, ugyanakkor – ahogyan fent már írtam -, ez nem a legszerencsésebb konstrukció. Javasolt tehát az ún. visszterhes szerződések alkalmazása (tartási-, életjáradék-, öröklési szerződés), mégpedig azért, mert az értük nyújtott juttatás nem számít be a kötelesrész alapjába.
A megoldás
Az idős házaspár látva, hogy az ajándékozás mégsem hozná a kívánt megoldást, a visszterhes szerződések mellett dönt. Itt az ügyvéd felvázolja nekik a három lehetőséget. Nézzük meg ezeket.
- Az öröklési szerződés esetén az örökhagyó (a mi esetünkben az idős házaspár) valakivel (a legkisebb gyermekkel) szerződést kötnek, amelyben tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében örökösüknek nevezik őt. Erre lehetőségük van közösen, tehát hogy az idős házaspár együtt, illetve úgy is, hogy csak az egyikük kösse meg gyermekükkel az adott szerződést. Ilyenkor bele lehet foglalni, hogy a másik házastárssal szemben a vállalt kötelezettségeket ugyanúgy kell teljesíteni, illetve az örökhagyókkal szerződő fél által örökölt lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon a túlélő házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, ha ő azokat az örökhagyóval közösen használta.
Az öröklési szerződésben az örökhagyók bármilyen végrendeleti rendelkezést tehetnek. Formai követelményként pedig azok vonatkoznak rá, mint a más által írt magánvégrendeletre. Erről részletesen írtam is előző cikkemben. - A tartási szerződés esetében a tartásra kötelezett (a mi esetünkben a legkisebb gyermek) arra vállal felelősséget, hogy a tartásra jogosult (a szülei) körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátást nyújt számukra, ezért cserébe pedig a szülei kvázi díjat fizetnek neki. Ez a díj pedig a vagyonuk, melyet szeretnének, hogy megörököljön. Ezt a szerződést írásba kell foglalni.
- Az életjáradéki szerződés a tartási szerződéssel hasonlatos. A különbség az az, hogy itt nem gondozást vállal a gyermek, hanem életjáradék fizetését. Itt a szolgáltatás nem folyamatos, hanem erre időszakonként kerül sor, például havonta.
Az ügyvéd az idős házaspárnak segíteni fog az élethelyzetükhöz leginkább illő konstrukció kiválasztásában, illetve a szerződés megfelelő elkészítésében.
(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja).
