Szinte mindenki belebotlik a hétköznapok során kisebb-nagyobb jogi esetekbe, melyek során nem árt, ha képben vagyunk a törvények által biztosított jogainkkal. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a csendháborítás kérdése. Szinte mindenki találkozott már vele. Idegesítő és gyakran megoldhatatlannak tűnő probléma a szomszédos lakásban, vagy házban lakók éjszakai zenehallgatása, bútortologatása, vagy a hajnali flexelés iránti szenvedélye. Lentebb mégis adnék egy rövid összképet arról, hogy jogilag mit tehetünk, ha a szép szó nem segít.

Mikortól számít a zaj csendháborításnak?

 Elterjedt egy tévhit, miszerint csak este, 22:00, vagy 23:00 óra után számít csendháborításnak a nagy zaj. Ez azonban tévedés. Jogilag bármilyen zaj, ami megzavarja a közvetlen környéken élők nyugalmát az csendháborításnak minősül

     akár még napközben is.

Sokan nem gondolják végig, amikor lelkes falfúrásba, vagy kalapálásba kezdenek napközben, hogy bizony vannak, akik éjszakai műszakban végzett munka, vagy egyedi beosztás miatt napközben tudnak aludni, pihenni. Ha ilyen munkát végeznénk napközben, javaslom a jól bevált, öreg megoldást: tegyünk ki egy udvarias cetlit a liftben, vagy a társasház egy jól látható helyén, melyben tájékoztatjuk a lakókat, hogy “holnap 12:00-14:00-ig zajjal járó munkák lesznek a lakásban”.

     Előzetes megértést kérni ugyanis mindig jobb, mint bocsánatot.

A csendháborítással kapcsolatos egyik gyakori nehézség az, hogy a csendháborító azt állítja: nem is hangos, amit csinál. Annak felmérésére, hogy az átszűrődő zaj tényleg az objektivitás kategóriájába esik, vagy sem, eleinte nincs eszköz, csak a kölcsönös jóhiszeműség és értelmes kommunikáció. Ha viszont a szóbeli tájékoztatás és udvarias kérés nem számít, értesíthetjük a hatóságokat.

Mit mond a jog?

 A csendháborítással szemben a szabálysértések joga nyújt védelmet, mely biztosítja számunkra a lakásunk, házunk rendeltetésszerű használatát, ami az otthonunk csendes, pihenésre alkalmas hangviszonyait is jelenti. Ha tehát a körülöttünk lakók életvitelükkel, vagy hobbijukkal olyan zajt csapnak, hogy az objektíve akadályoz bennünket a lakásunk otthonként való használatában, az bizony csendháborítás.

Mikor hívhatunk rendőrt?

 Ha a csendháborítást többszöri, személyes felszólítással sem sikerült megakadályoznunk és a zaj mértéke akadályoz minket pl. az éjszakai pihenésben, akkor értesíthetjük a rendőrséget. A rendőrséget még telefonon tájékoztassuk a konkrét esetről és a csendháborítók címéről. Ilyenesetekben vagy járőr jön, vagy pedig Budapesten a kerületi polgárőrségtől küldenek valakit. Gyakran előfordul, hogy a hangoskodók – mintha megéreznének valamit – pont akkor hagyják abba a lármázást, amikor a hatóságok kiérkeznek a helyszínre. Ilyenkor sincs semmi gond: az ellenkező híresztelésekkel szemben ilyenkor nincs kiszállási költség, vagy bírság amit meg kell fizetnünk. (Persze ha zsinórban 3-4 olyan riasztást végzünk el, amikor a kiérkező rendőr már csak nyugalmat talál, az azért nem vet ránk jó fényt a rendőrség szemében). Még ha a kiérkező járőr csöndet is tapasztal, megkérhetjük, hogy figyelmeztesse a zajongókat. Az első alkalommal szóbeli figyelmeztetés történik ám, ha a rendőr távozásakor újra felcsendülnek a házibuli vagy más hangos tevékenység zajai, a másodszorra kiérkező rendőrbírságot szabhat ki. Ez általában működik.

+ Ügyvédi tipp

 Bár az intézkedő rendőröknek nem kötelessége (és nem is szokása) a bejelentő nevének kiadása a zajongók számára (tehát nyugodtan alhatunk), mégis jobb ha az ügy nem jut el rendőri intézkedésig. Próbáljuk meg először érvekkel, vagy akár a zajongó szomszéd áthívásával orvosolni a problémát. Ha átjön hozzánk és meghallja, hogy a tőle átjövő zene szinte koncertélményt nyújt a hálószobánkban, talán lesz kedves tenni valamit.