1. Papírozzunk, bármilyen kínos 

„Le vagyok égve, ugye megérted?”

„Higgy nekem, ez atombiztos üzlet, nem lehet benézni.” 

Ha családtag, barát vagy ismerős keres meg minket a fenti mondatok valamelyikével, hajlamosak vagyunk – részben érthető okokból – az önvédelmi mechanizmusok totális kikapcsolására. Persze ez megbocsátható. Egy bizalmi kapcsolatban nem szívesen rontjuk el a hangulatot azzal, hogy papírozást, szerződést emlegetünk pedig

ezzel jelentős fejfájást spórolhatunk meg magunknak.

Bár a jog szerint nem feltétele az írásos megegyezés a kölcsönszerződés létrejöttének, de egy írásos dokumentum aláírásával mégis egy hosszú, kellemetlen folyamatnak vehetjük elejét. Az aláírt megegyezés elsősorban a bizonyító ereje miatt fontos.

Manapság a bíróság egyre többször fogad el e-mailes beszélgetést is egyfajta bizonyítékként, de ha egy mód van rá inkább maradjunk a jóöreg nyomtatott szerződésnél.

Ha a kölcsönadott összeg nem kerül határidőn belül visszafizetésre, ez a dokumentum lesz az egyetlen és utolsó reménysugár, hogy az összeget valaha viszontlássuk!

2. Utaljunk!

Ha írásos megegyezést nem is írunk alá, legalább annyit próbáljunk elérni a megegyezés során, hogy a pénzösszeget banki utalással juttathassuk el a kölcsönkérőhöz.

A banki utalásnak ugyanis nyoma van.   

Nem olyan, mint egy aláírt szerződés, de jelentősen nagyobb a bizonyító ereje, mint némi szóban felidézett foszlányos emlékképnek egy külvárosi McDonalds-ban.

3. Ezt teheti, ha az illető nem fizeti vissza a kölcsönt

Szóban megegyeztünk, kezet fogtunk, megtörtént a pénz átadása. A rokon/barát/ismerős felszívódik/magyarázkodik/tagad. Több mint kínos.

Ilyenkor két jogi út létezik a kölcsönadott pénz vissza nem fizetése esetén az érdekeink védelmére és érvényesítésére:

• Fizetési meghagyás – Az ügyvéd által benyújtott kérelemre a közjegyző ún. fizetési meghagyást küld az adós félnek. Ha az adós nem mond ellent, akkor a meghagyás jogerősnek minősül, megkezdődhet az összeg törvényes végrehajtása. Ha az adós ellent mond – azaz tagadja a tranzakciót és az adósságát – sajnos nem marad más, mint a második út.
• Polgári per – Összetett, hosszabb időt igénylő procedúra, melyben a felperesnek (kölcsönadó) a bíróság előtt bizonyítania kell – röviden kb.

MINDENT.

Bizonyítania kell, hogy kinek, mennyit, mikor, meddig, milyen feltételekkel adott kölcsön. Konkrét bizonyítékokat, akár tanúkat is fel kell tudnia sorakoztatni. Ha mindez sikeresen végbemegy, a pénz jó eséllyel újra visszakerülhet a gazdájához.  

+ Ügyvédi tipp!

Lehetőleg körültekintően, a kölcsönadás feltételeit írásban rögzítve menjünk bele a dologba, legyen szó akár barátról, kollégáról, rokonról. A legtisztább megoldás az, ha egy két tanúval ellátott, vagy ügyvéd előtt aláírt kölcsönszerződésben rögzítjük a tranzakció részleteit, majd banki utalással adunk kölcsön.

Ez maga a tökély.

Ha ez nem megy, önmagában véve már egy egyoldalas, kézzel aláírt dokumentum is életmentő lehet, ha a kölcsönkérő fél egy nap valamiért úgy ébredne, hogy “másképp emlékszik” a történtekre.

(Dr. Kovács Norbert)