Az EKR-rel, mint Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszerrel kapcsolatban egyre több kérdést kapok, illetve tapasztalataim szerint olyan esetek alakultak ki a piacon, amelyek arra késztetnek, hogy közzé tegyem vonatkozó gondolataimat, álláspontomat. Bízom benne, hogy a tisztességes fogyasztók segítségére lehetek!
1. Ha nem én vagyok az EKR kötelezettje, miért velem, fogyasztóval fizetteti meg a kereskedőm ennek a „díját”, ráadásul a számlában, külön tételként?
Nincs elírás, az EKR kötelezettje a törvény szerint maga a kereskedő, az ő kötelezettsége felém, mint kedvezményezett felhasználója felé olyan programokat vezessen be és olyan intézkedéseket hajtson végre, amelyek a végfelhasználóknál (nálam) igazolt energiamegtakarítást eredményeznek.
Arra az esetre ír elő a törvény „büntetést” a kereskedők részére, ha ezen kötelezettségüket nem, vagy nem teljes egészében teljesítik az adott évben, azaz nem érik el az előírt energiamegtakarítást.
Ugyanakkor tapasztalataim szerint egyes kereskedők már „előre” kiszámlázzák felhasználóik részére az általuk esetlegesen majd megfizetendő „büntetést”. Így állhat elő az a kiemelten visszás helyzet, hogy a felhasználókra hárítják át a kereskedők az ún. „EKR díjtételet”.
Amellett, hogy nem jogszerű, nem is etikus előre beszedni ezt a díjat, hiszen előállhat az a helyzet, hogy a kereskedő be is szedte az aktuális (!) felhasználójától az általa majd megfizetendő „büntetést”, emellett egyébként menet közben kötelezettségét teljesítve végső soron ezt nem, vagy nem teljes egészében kell befizetnie és így „extraprofitot” ér el. A EU-s irányelveknek és az energiahatékonyságról szóló törvénynek nem ez a célja.
2. Tehát az „EKR díjtételt” nem számlázhatja ki felém a kereskedőm?
Szeretném egyértelművé tenni, hogy a kereskedő, mint kötelezett által esetlegesen megfizetendő „büntetés” nem olyan jogszabályi, vagy hatósági díjtétel, amely egyoldalúan, automatikusan tovább hárítható a felhasználók részére.
Azaz a kérdésben feltett tételnek a villany/gázszámlánkon való megjelenésének nagy valószínűséggel nincs sem jogszabályi, sem szerződéses alapja.
3. Nemrég kötöttem szerződést a kereskedőmmel, miért most és miért tőlem követeli a majdan általa megfizetendő „EKR díjtételt”?
Lehet, hogy a kereskedő már előre feltételezi, hogy nem fogja tudni teljesíteni az adott évre előírt energiahatékonysági kötelezettségét? Vagy meg sem próbálja?
Nem ismert előttem legitim válasz, hiszen
- egyrészről a most beszedett EKR díjtételt a fogyasztásunk után majd 2 év múlva esedékes kötelezettségére fogja felhasználni (v.ö. addig használja a pénzem?);
- másrészről az idei, aktuális kötelezettségét a 2 évvel ezelőtti, az akkori felhasználók által elfogyasztott mennyiségre tekintettel kell teljesítenie;
- harmadrészről, ahogyan a fentiekben említettem, előfordulhat, hogy nem, vagy nem olyan mértékben kell végső soron „büntetést” fizetnie.
Lehetséges, hogy a kereskedők az így beszedett díjakat az elszálló energiaárakon elszenvedett veszteségeik pótlására, avagy árfolyamingadozások enyhítésére használja fel?
4. Mit tegyek, ne fizessem meg a számlát?
Az az adott helyzettől függ. Amennyiben sem az eseti szerződésünk, sem ÁSZF, vagy Üzletszabályzat nem tartalmazza a vonatkozó számlázási lehetőséget, úgy a számla nem fogadható be, azt vissza kell küldeni.
5. Na jó, de a kereskedő visszaél a pozíciójával és nemfizetés esetén kikapcsolással fenyeget.
Amennyiben ez a helyzet előáll, úgy jogfenntartással fizessük meg a számlát és haladéktalanul jogi úton követeljük vissza a jogalap nélkül teljesített kifizetéseinket, kamatostól.
6. 50.000 Ft /GJ a „büntetés”, amely alapul szolgál a számlán szereplő „EKR díjtételnek”. A piacon ennél kedvezőbb áron lehet hitelesített energiamegtakarítást vásárolni. A különbözetet elteszi a kereskedő?
Tényszerűen ezen profitot érhet el így a kereskedő.
7. Beruházok. „Elviheti” a kereskedőm az energiahatékonysági intézkedésem eredményét?
Amennyiben a kereskedőm nem teljesített semminemű addicionális hozzájárulást az energiamegtakarítás létrejötte érdekében, úgy „nem viheti el” a létrejött megtakarítást, mint vagyoni értékű jogot, még akkor sem, ha erre külön szerződéses feltételt kötött ki adott esetben a kereskedelmi szerződésben.
A hitelesített energiamegtakarításnak, mint vagyoni értékű jognak immanens, fogalmi feltétele az addicionalitás, Ennek hiányában nem jöhet létre a korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog.
Továbbmenve, a megtakarítást hitelesítő auditornak vizsgálnia kell a létrejött megtakarítás vonatkozásában az addícionalitási feltétel meglététét; az ő felelőssége (is), hogy az általa hitelesített megtakarítás megfeleljen a törvényi feltételeknek.
Amennyiben a kereskedő mégis köti az ebet a karóhoz, úgy az addicionalitás hiányáról írásban tájékoztassuk az adott hitelesítő auditort, vagy mielőtt ezt megtesszük, tárgyaljunk a kereskedővel stratégiai pozíciót elérendő.
8. De hát az áll a kereskedelmi szerződésünkben, hogy az általam, mint végső felhasználó által a szerződés fennállása alatt bármikor elvégzett bármilyen beruházás eredményeként létrejött megtakarítás a kereskedőt illeti.
Amennyiben a kereskedő részéről nem történik semminemű addicionális hozzájárulás a megtakarítás létrejötte érdekében, úgy – pusztán a szerződéses kikötés alapján – nem illeti meg a kereskedőt a létrejött vagyoni értékű jog.
Élesebben fogalmazva a kérdésben feltett kikötés minden valószínűség szerint törvénybe ütközik.
9. Kié a megtakarítás, mint vagyoni értékű jog? Mire figyeljek, ha megtakarítást eredményező beruházást hajtok végre?
Az első jogosult személye tekintetében a beruházásban részt vevő felek megállapodása az irányadó. Megállapodás hiánya esetére 2022. július 1-től áll majd fenn a törvényi vélelem, amely szerint a megtakarítás első jogosultja az addicionális hozzájárulást kifejtő személy.
Tekintettel arra, hogy kritikus kérdésről van szó, minden esetben előre, szerződéses megállapodással rögzítsük az addicionális hozzájárulás nyújtásának részleteit és annak ellentételezését. A hitelesítő szervezeteknek kiemelt felelőssége van abban, hogy az EKR-ben elszámolható megtakarításnak, mint vagyoni értékű jognak a valódi jogosultja számára adják ki a hitelesítést.
Egy hitelesített energiamegtakarítás adásvételénél kifejezetten oda kell figyelni az átruházási- és szavatossági kérdésekre, a későbbi jogviták elkerülése érdekében. Számos kötelezett nagyvonalúan kezeli a létrejött, hitelesített megtakarítások adásvételi kérdéseit abban bízva, hogy úgyis a hitelesítő auditort terheli a felelősség. Ez így is van, ugyanakkor e mellett mi fogjuk viselni annak az ódiumát, ha pl. az auditor – legjobb szándéka ellenére is – nem a megfelelő jogosult részére hitelesít (alanyi probléma), vagy pl. megtévesztik az addicionalitás vonatkozásában (tartalmi probléma).
Zárszóként:
Hazánk vállalása az ország energiafelhasználásának csökkentése, az energiahatékonyság növelése. Véleményem szerint ez nem csak vállalás, hanem egyenesen nemzetgazdasági, nemzetstratégiai érdek is, különösen a kialakult és a kialakulóban lévő energiapiaci helyzetben! Manapság fokozottan igaz a régi mondás: „a legolcsóbb energia az el nem használt energia”!
Napjainkban különösen fontos volna tehát, hogy a kötelezett kereskedők a törvényben előírt célokat hajtsák végre, azaz addicionális hozzájárulásuk útján érjenek el energiahatékonysági beruházásokat, tényleges energiamegtakarítást (és így ne fizessenek „büntetést) ahelyett, hogy kötelezettségüket úgy teljesítik, hogy fogyasztóikat megsarcolják és egyszerűen befizetik a rájuk kiszabott „büntetést”.
Őszintén remélem, hogy a gyakorlatban nem fordul meg a kötelezett és a kedvezményezett törvényi fogalma, mert a folyamatok arra haladnak, hogy jelenleg a kedvezményezett fizet, a kötelezett pedig nem csak energiával, hanem EKR-rel is kereskedik.
(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja).
