Amikor 2024 tavaszán írtam a Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata és a vele szerződéses jogviszonyban álló víziközmű-szolgáltató közötti per jogerős lezárásáról, őszintén azt gondoltam: az ügynek vége van.

A bíróság jogerősen kimondta, hogy a víziközmű rendszer tulajdonosának – legyen az állam vagy önkormányzat – nem lehet felélnie a közművagyont. A víziközmű-szolgáltatónak pedig a szerződéses és törvényi kötelezettségei alapján meg kell fizetnie azt a díjat, amely legalább az amortizáció értékéhez igazodik.

A szolgáltató az ítéletben foglalt összeget meg is fizette. Joggal hihettük tehát, hogy egy 2017 óta tartó ügy végére végre pont került. Aztán mégsem így történt.

Az alperesi oldal új jogi képviselet bevonásával a Kúriához fordult, és az ügy jogegységi panasz eljáráson keresztül ismét új fordulatot vett. A korábbi kúriai döntést a Jogegységi Panasz Tanács hatályon kívül helyezte, és a Kúria eljárt tanácsát a felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasította.

Az ügy ezzel egy különleges, rendkívüli jogorvoslati szakaszba lépett. Noha a perben már jogerős ítélet született, és annak alapján a víziközmű-szolgáltató teljesített is, a jogegységi panasz eljárás eredményeként nem lehetett kizárni, hogy az ügy – a Kúria döntésétől függően – ismét bírósági eljárás tárgyává válik. Szélsőséges esetben akár azzal a következménnyel is számolni kellett, hogy a hosszú évek alatt végigvitt jogvita bizonyos értelemben újra elölről kezdődik. Ebben a helyzetben az Önkormányzatnak nem volt más választása: továbbra is következetesen képviselnie kellett az álláspontját.

A jogegységi panasz eljárás sajátos, az alapügytől elkülönülő, sui generis eljárás. Nem azonos a felülvizsgálattal, és nem is egyszerűen az alapügy folytatása: célja annak vizsgálata, hogy a Kúria valamely határozata jogkérdésben indokolatlanul eltért-e a Kúria korábbi, közzétett határozataitól. Ebben az ügyben a Jogegységi Panasz Tanács a korábbi kúriai végzést hatályon kívül helyezte, és a Kúria eljárt tanácsát a felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasította. Ezért került az ügy – nem az alapeljárás egyszerű folytatásaként, hanem a jogegységi panasz eljárás következményeként – ismét a Kúria elé.

Az Önkormányzat képviseletében részletes, sok-sok jogkutatáson alapuló beadványokban mutattuk be, hogy a felülvizsgálat engedélyezésének nincs helye, illetve hogy a jogerős döntés érdemben és jogilag is helyes volt.

A per lényege ugyanis változatlan maradt: ha egy víziközmű rendszer tulajdonosa nem szedi be és nem forgatja vissza legalább az amortizációnak megfelelő összeget, akkor nem felelős gazdálkodást folytat, hanem hosszú távon a közvagyont éli fel.

A per jelentősége ugyanakkor messze túlmutatott egyetlen település és egyetlen szolgáltató jogvitáján. A magyar víziközmű-rendszer állapota országos jelentőségű kérdés. A 2013-as ágazati változásokat követően a víziközmű-szektorban rendszerszintű problémává vált, hogy a szükséges pótlásokra, felújításokra és rekonstrukciókra nem képződött elegendő, fenntartható forrás. Ennek következménye a hálózatok fokozatos elhasználódása, az amortizációs fedezet hiánya és végső soron a közművagyon eróziója.

Márpedig a víziközmű nem olyan vagyon, amelynek állagromlása következmények nélkül elviselhető. Ami ma elmaradt karbantartásnak vagy meg nem valósított rekonstrukciónak tűnik, az néhány év múlva csőtörésben, szolgáltatási zavarban, vízveszteségben vagy sokszoros költségben jelenik meg. Nagykovácsi Önkormányzata ebben az ügyben éppen ennek nem engedett teret. Az Önkormányzat nem fogadta el azt a gyakorlatot, hogy a település közművagyona úgy kerüljön használatra, hogy annak amortizációs fedezete ne jelenjen meg a tulajdonosnál, és ne szolgálhassa a rendszer hosszú távú fenntartását. Ezért volt az ügy egyedi jellegén túlmutató, országos jelentőségű: nem pusztán egy bérleti díj megfizetéséről szólt, hanem arról is, hogy a víziközmű-vagyon felélése jogilag sem lehet elfogadható működési modell.

A Kúria végül a felülvizsgálatot megtagadta. Ezzel az ügy ismételten lezárult.

A tanulság számomra kettős.

Az egyik szakmai: a víziközmű vagyon nem elméleti kategória. Nem pusztán könyvviteli tétel, nem csak mérlegadat, hanem olyan közösségi infrastruktúra, amelyből emberek ezrei kapnak ivóvizet, és amelynek fenntartása nélkülözhetetlen közérdek. Ha a rendszer amortizálódik, azt valakinek finanszíroznia kell. Ha ezt a kötelezettséget éveken át elodázzák, annak végső soron a települések, az önkormányzatok és a lakosság látja kárát.

A másik emberi és önkormányzati tanulság: egy ilyen ügyben kitartás nélkül nincs eredmény. Ez az eljárás 2017 óta tartott. Közel tíz év alatt volt benne minden: vitatott jogértelmezés, szakértői bizonyítás, elsőfokú, majd megismételt elsőfokú és másodfokú eljárás, jogerős ítélet, teljesítés, jogegységi panasz, majd újabb kúriai eljárás, kitűzött, majd törölt felülvizsgálati tárgyalás. Egy ponton túl az ilyen ügyek már nemcsak jogi, hanem állóképességi kérdéssé is válnak. Meg kell tudni őrizni a szakmai fókuszt akkor is, amikor az ellenfél nagy, erős vagy sokkal nagyobb apparátussal dolgozik. Nem szabad abból kiindulni, hogy a „nagyobb szereplőnek” automatikusan igaza van.

De ehhez kell egy olyan polgármester és egy olyan önkormányzati vezetés is, amely nem hátrál meg. Amely nem kényelmi vagy politikai szempontok alapján dönt, hanem következetesen a település és az önkormányzati vagyon érdekét képviseli. Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata ebben az ügyben pontosan ezt tette. Beleállt egy hosszú, nehéz, sokszor bizonytalan kimenetelű perbe, és végig kitartott mellette. Az eredmény pedig nemcsak egy megnyert per vagy egy megfizetett összeg, hanem egy fontos üzenet is: az önkormányzati vagyon védelme nem lehet másodlagos kérdés.

A jog eszközeivel igenis érvényt lehet szerezni annak, ami a közösséget megilleti. Még akkor is, ha az ügy 2017 óta tart. Még akkor is, ha a jogerős ítélet után újabb fordulat következik. És még akkor is, ha a túloldalon egy nagy szolgáltató áll.

A lényeg ugyanaz, mint amit a korábbi cikk végén is írtam: nem szabad feladni. Hinni kell az igazunkban, végig kell vinni az ügyet, és következetesen érvényt kell szerezni a jogszabályoknak.

Nagykovácsi Önkormányzata ezt megtette.

És végül ismét bebizonyosodott: megérte.

(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja.)