Ez elmúlt hónapokan már többször írtam a rohamosan emelkedő energiaárakról. Ez a durva emelkedés, mint tudjuk, azokat érinti a leginkább, akik a szabadpiacról kényszerülnek beszerezni az energiát. A „rezsicsökkentés” részbeni eltörlésével ez a kérdés 2022. augusztus 1-től lényegében mindenkit érint.

Már hosszú-hosszú ideje örökzöld téma a napenergia. Szó szerint 🙂

Rengeteget olvashatunk, hallhatunk mind az előnyeiről mind a hátrányairól. A jelenlegi energiaár boom azonban jelentősen átrendezi az eddigi unalomig ismert pro-kontra listát. De mit is értek ez alatt?

A korábbi energia árak mellett hosszú évekig elhúzódó megtérülési idővel kellett számolnunk. Azonban a jelenlegi drasztikus energiaár növekedéssel ez az időtartam töredékére csökkent, még támogatás nélkül is(!), ezzel tervezhetőbbé és látványosabban megtérülővé téve az ilyen irányú beruházásokat. Ne tévesszük azt sem szem elől, hogy hosszú távon még jobban járunk, hiszen a napelemeink élettartama a megtérülési időt bőven meghaladják!

Véleményem szerint onnan érdemes megközelíteni a napenergia kérdését, hogy amit megtermelünk magunknak azt már nem kell megvennünk. Amennyiben elhatároztunk, hogy befektetünk, könnyű túltervezni. Azonban én azt javaslom, hogy a fogyasztásunkhoz igazítsuk a kapacitást, próbáljunk pont annyit termelni, mint amennyit elfogyasztunk. Kivitelezőnk és jogi képviselőnk a legmegtérülőbb konstrukció kiválasztásában segítségünkre lesz.

Az ilyen rendszerek (a jog háztartási méretű kiserőműnek – HMKE – nevezi őket) telepítése nincs energiahivatali engedélyhez kötve. A hálózatra tápláló rendszerek esetében a területileg illetékes áramszolgáltatóhoz előzetesen be kell jelentenünk az rendszer telepítésére irányuló igényünket. Ez az eljárás valamennyi szolgáltatónál nagyrészt hasonló. A telepítés megkezdése előtt keressük fel az elosztónkat és kövessük az általa előírtakat. Szigetüzemű rendszerek esetén nincs szükség engedélyeztetésre.

Mi a fő különbség a két rendszer között?

A hálózatra tápláló rendszer köznyelvi szóhasználattal „akkumulátorként” használja a hálózatot. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy eltárolja az általunk termelt villamosenergiát, hiszen annak sajátossága, hogy nagy mennyiségben nem, ill. nehezen tárolható, így az általunk betermelt energiát abban a pillanatban valaki más elhasználja. Inkább úgy kell elképzelni, mint egy közlekedőedényt. Amit napsütéses időben feltöltünk, míg felhős napokon és a sötétben lehasználunk. Ilyen rendszereknél érdemes éves szaldós elszámolásra váltani, hiszen a téli- nyári hónapok együttesen fognak egyensúlyt hozni.

A szigetüzemű napelemes rendszerek sokkal függetlenebbek. Itt a hálózattól függetlenül magunknak tároljuk és használjuk el az energiát. Költségesebb, illetve helyigényesebb hiszen a tároláshoz akkumulátorok telepítésére is szükségünk lesz. Azonban érdemes megfontolni, hogy ez a függetlenség nem e éri meg mégis a plusz árat, vagy hálózatra csatlakozó rendszerünket úgy megtervezni, hogy az a későbbiekben bővíthető legyen akkumulátorokkal.

Fontos elkülönítés még a napelem napkollektor kérdéskör hiszen a mindennapokban gyakran szinonimaként használjuk őket. A napelemmel villamosenergiát míg a napkollektorral meleg vizet termelünk.

Személyes véleményem szerint az energia már sosem lesz olyan olcsó, mint korábban.

Így mindenkit csak bíztatni tudok, hogy eljött az idő, amikor ténylegesen megéri napenergiába fektetni. Cégeknek különös tekintettel érdemes megfontolnia, de a lakossági fogyasztók számára is villámgyorsan aktuálissá ált, hiszen havi 210 kWh felett nekik is piaci árat kell majd fizetniük. Egy családi ház fogyasztása 3-4000 kWh körül alakul évente (és ezzel még nem fűtöttünk medencét, vagy jacuzzit…), tehát a „rezsivédett” mennyiség feletti részt sokszoros áron kell megvenni, mely körülmény igencsak sarkall megtakarításra, avagy termelésre…

(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja).