Konkrét esetben Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata, mint ellátásért felelős víziközmű tulajdonos polgári peres eljárást indított a vele bérleti-üzemeltetési szerződéses jogviszonyban állt víziközmű szolgáltatóval szemben tekintettel arra, hogy a szolgáltató a közöttük fennálló szerződéses jogviszony ellenére egyáltalán nem fizetett bérleti díjat a tulajdonos Önkormányzat részére. Az ügyben nemrégiben jogerős ítélet született, amely ítélet kötelezte a víziközmű szolgáltatót az érintett víziközmű rendszer vagyonértékét alapul véve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvényben (Tao Tv.) foglalt amortizációs kulcsoknak megfelelő mértékű bérleti díj megfizetésére.
Az ügy előzményét képezi, hogy 2011-ben átalakításra került a komplett ágazat, egyúttal bevezetésre került a víziközmű ágazat tekintetében is az ún. rezsicsökkentés. Az érintett szolgáltatók ennek értelmében a lakossági és a nem lakossági fogyasztóktól szolgáltatásuk ellenértékeként kizárólag az előre meghatározott hatósági árat szedhették be, amely hatósági ár – főképpen az idő múlásával – nem képezett, s most sem képez elegendő fedezetet a szolgáltatás megfelelő színvonalon történő nyújtására, ezen költségek között pedig értelemszerűen az üzemeltetett vagyonért fizetendő bérleti-üzemeltetési díjra sem.
A perben nem volt vitatott, hogy a Felek között érvényes és hatályos bérleti-üzemeltetési szerződés volt hatályban a perrel érintett időszakban. Az sem volt vitatott, hogy a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX törvény (Vksztv.) értelmében az érintett szolgáltatás kizárólag díj fizetése ellenében végezhető. A perben vita abban alakult ki a Felek között, hogy mekkora ezen díj mértéke, miként kell, ill. lehet ezt meghatározni. A víziközmű szolgáltató azzal is érvelt, hogy nem folyik be számára az erre elegendő fedezet, tevékenységét folyamatosan veszteségesen, illetve állami tőkeinjekciókkal folytatja, erre tekintettel sem tud fizetni.
Eljáró bíróság a fedezethiány tekintetében elfogadta a felperesi ügyvéd érvelését: a felek között meglévő szerződés tartalmára és a vonatkozó Vksztv. törvényi rendelkezésre tekintettel irreleváns az a körülmény, hogy a szolgáltató miként gazdálkodik, mennyi a bevétele és mennyi a kiadása – a szerződés rendelkezései összhangban a törvény előírásaival kötelezik a Feleket. A bérleti díj mértéke tekintetében igazságügyi szakértő bevonása történt a perben. Az elkészült szakvélemény szerint a bérleti díj igenis meghatározható. A szakvélemény rögzíti továbbá, hogy a bérleti díj megállapítása során a tulajdonos a könyv szerinti amortizáció értéke alá nem mehet, mert az a közművagyon feléléséhez és a szolgáltatás színvonalának csökkenéséhez vezetne. Erre tekintettel a Felek megállapodása nem is irányulhatott másra, minthogy a bérleti díj fedezetet nyújtson a tényleges amortizáció összegére. A szakvélemény rendelkezéseivel a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla egyetértett.
Fenti eset tanulsága, hogy mind az EU-s, mind a magyar jogszabályok értelmében az a víziközmű tulajdonos jár el jogszerűen, aki beszedi, egyúttal vissza is forgatja, azaz rákölti a víziközmű rendszerére az amortizációnak megfelelő mértékű összeget.
S még egy tanulság, melyet oly sokszor emlegetek itt a honlapomon is: soha nem szabad feladni, hinni kell az igazunkban és függetlenül attól, hogy mely személy vagy szervezet áll a túloldalon – legyen az egy mamut szolgáltató, vagy akár egy állami szerv -, érvényt kell szerezni a jogszabályoknak és az igazunknak!
Nagykovácsi Önkormányzata pedig a felelős önkormányzati gazdálkodás elvének megfelelően bátor és kitartó volt és meglett az eredménye: a víziközmű szolgáltató már meg is fizette az ítéletben foglalt összeget.
(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja).
