Az utóbbi időben egyre többen keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy ki is a lakossági fogyasztó, és mi a helyzet, ha egy cég is – pl. saját cég – az ő mérőjéről vételez. Mai cikkemben körbejárom a lakossági fogyasztó fogalmát és megvizsgálom a kérdéskör sarokköveit.

A villamos energiáról szóló törvény egy igen hosszú fogalommeghatározást ad, ami így hangzik:

„Lakossági fogyasztó: az a felhasználó, aki saját háztartása – egy felhasználási helyet képező, egy vagy több lakóépület, lakás, üdülő vagy hétvégi ház, továbbá lakossági célra használt garázs – fogyasztása céljára vásárol villamos energiát a villamos energia vételezésére megkötött szerződés alapján, és az így vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet; ha a lakóépületben a műszakilag megosztott, önálló lakások száma meghaladja az épületben lévő önálló nem lakás céljára szolgáló helyiségek számát, a lakóépületet, mint felhasználót a közös fogyasztás vonatkozásában úgy kell tekinteni, hogy saját háztartás céljára vételez és a vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet”

Cikkeimben általában nem használok ilyen hosszú definíciókat, ez esetben azonban indokoltnak tartom. Jól látszik ugyanis belőle, hogy egy kifejezetten szűkítő fogalommal állunk szemben. Szedjük részekre:

• A felhasználási hely a saját háztartásunk lehet
• A fogyasztásunk célja a háztartás ellátása, tehát például a főzés, mosás, takarítás, otthoni kikapcsolódásból eredő vételezés.
• Társasházakban például a közös költség is ide tartozik, például a közös részek világítása, lift.
• A legfőbb korlát az az, hogy nem lehet olyan tevékenység céljából vételezni, ami jövedelemszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenységnek minősül.

Ez utóbbit vizsgáljuk meg jobban, hogy mit is jelent?

A jogban sok helyen találkozhatunk a gazdasági tevékenység fogalmával, sőt egyes jogszabályokban el is tér némileg az értelemzése. A lényeg azonban ugyanaz, egy olyan tevékenységet takar, amit újra és újra azért végzünk, hogy abból anyagi hasznunk legyen. Lehet ez a cégünk adminisztratív tevékenységének az ellátása, akár csomagolás feladatok ellátása vagy akár a termékek gyártása.

Itt kezd érdekes lenni a történet. Mivel a törvény kizárja ezeket a tevékenységeket ezért lakossági fogyasztóként nem is vételezhetünk ezek ellátására. Eddig ez nem jelentett olyan nagy „problémát” a gyakorlatban, hiszen mindenki – legyen az cég vagy lakossági fogyasztó – közel azonos áron jutott áramhoz, most viszont ahogy az olló egyre nagyobbra nyílik érdemes elgondolkoznunk, hogy milyen megoldások lehetnek.

A legkézenfekvőbb megoldásnak az ígérkezik, hogy külön mérőt kell felszereltetnünk. Így tehát elválaszthatóvá válik a keresőtevékenységünkre fordított energia a mindennapi, háztartási fogyasztásunktól. Cégként akkor igényelhetünk mérőt, ha rendelkezünk bérleti szerződéssel, vagy esetleg tulajdon joggal, igazoljuk a használat jogcímét. Amennyiben eddig saját ingatlanunkban ingyen és bérmentve működött vállalkozásunk, úgy ezeket a lépéseket meg kell tennünk, tehát meg kell kötnünk azt a bérleti szerződést, akár saját magunkkal is.

Összefoglalva tehát a lakossági fogyasztó fogalma egy olyan szűk élethelyzetre vonatkozik, amely a mindennapi otthoni magán céljainkat foglalja magába, legyen az a tűzhely, a tévé vagy a fűnyíró. A legfőbb kikötés, hogy ez nem lehet jövedelemszerzés forrása. Ha meg kell húzni egy határt én azt a példát mondanám, hogy a céges posta átvétele még belefér, de annál több már nemigen. „Garázscégként” érdemes lehet felmérnünk a lehetőségeinket és megkezdeni a szükséges folyamatokat.

(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja).